geoturizmuscentrum - körutazások, olaszországi szállások, prágai szállások

Madeira (portugálul Ilha da Madeira) a vulkáni eredetű Madeira-szigetek legnagyobbika az Atlanti-óceánban, Lisszabontól 978 km-re. Az Afrikai lemezen fekszik, de Porto Santóval együtt politikailag és kulturálisan Európához tartozik, mint Portugália autonóm régiója. Mintegy 57 km hosszú és 23 km széles, partvonala 130–140 km. Területe 736,75 km². A déli parton épült Funchal, a sziget fővárosa és egyúttal az autonóm régió központja. A fővárosban él az összlakosság mintegy 43%-a. Ma a lakosok nagy többsége portugál.

Madeira éghajlata a jelentős magasságkülönbségek és a magasan húzódó vízválasztó miatt fölöttébb változatos: a tengerszint közelében mediterrán, kb. 1200 m fölött már hegyvidéki. A magassággal az éves és a napi hőingadozás is nő. A sziget északnyugati oldala lényegesen csapadékosabb és ennek megfelelően hűvösebb is, mint a délkeleti. A legmelegebb hónap az augusztus, a leghűvösebb hónap a február, a legszárazabb hónap a július, a legesősebb hónap pedig a január. A Golf-áramlatnak köszönhetően az óceán hőmérséklete nyáron 22°C, télen 16°C, és nagyjából ilyen meleg a levegő is.

A sziget fő gazdasági ága a kedvező éghajlatot és a természeti szépségeket kihasználó idegenforgalom.
Látnivalók: Madeira fő nevezetessége a levadák (öntözőcsatornák) hálózata. A fő csatornák több szinten, kiváló túralehetőséget kínálva húzódnak végig főleg a sziget teljes nyugati és délkeleti részén. Az összesen mintegy 1400 kilométernyi csatornából 85 kilométernyi sziklákba vájt alagutakban fut. Eredetileg a cukornádültetvények vízellátására építették őket – mai fő szerepük a banánültetvények kiszolgálása.

A sziget sziklás, illetve kavicsos partjai strandolásra nem igazán kedvezőek, de például Porto Moniz lávamedencéi igen ötletesek. A sziget egyetlen pici, természetesen homokos öble Caniçal közelében a Prainha nevű strand. Calhetánál mesterségesen alakítottak ki homokos partot. Calheta közelében találhatók a Szent Lőrinc-fok kopár sziklái.
• Funchal fő látnivalói a botanikus kertek;
• Monte fő nevezetességei a Miasszonyunk temploma (itt temették el IV. (Boldog) Károlyt, az utolsó magyar királyt) és a Szeplőtelen fogantatás kápolnája;
• A sziget északnyugati részén még láthatók az egykori babérlombú erdők maradványai (A madeirai babérlombú erdő az UNESCO által elismert természeti világörökség.)
• São Vicente mellett az egykori tűzhányó lávabarlangjait nézhetjük meg;
• Camacha fő érdekessége a kosárfonó múzeum;
• a sziget második legmagasabb csúcsa, a Pico de Areeiro lábához közút vezet.

A sziget gazdasági életében jelentős szerepet játszanak a 18–19. században betelepült, főleg angol borkereskedő családok. A madeira bor a 17. század második felében világhírűvé tette a szigetet. Az 1700-as években, a gazdaság „szőlőkert ciklusnak” nevezett második virágkorában a bortermelés elérte az évi 45 ezer hordót. Ugyancsak a betelepülő britek futtatták fel a szigeten a kosárfonás népi iparágát, fejlesztették ki a máig világhírű madeira hímzést.

Madeira ételkülönlegességei:
espada (fekete kardhal): filézve, banánnal, főzve borral és fokhagymával; espetada (nyárson sült marhahús szeletkék babérsóval).

A szigetet alapvetően két okból emlegetik az ínyencek. Ezek egyike az avinált borból utólagos hőkezeléssel előállított madeira bor, a másik a barnamártásból madeira bor hozzáforralásával előállított madeira mártás. Kedvelt ital még a aguardente de cana (cukornádpálinka).

Banner kép

 

Banner kép

 

Banner kép
Facebook Skype