geoturizmuscentrum - körutazások, olaszországi szállások, prágai szállások

Puglia

Puglia régiesen Apulia (görögül Ἀπουλία) olaszországi régió, melynek közigazgatási székhelye Bari. Puglia Olaszország legdél-keletibb, szőlőskertekben és olajfaligetekben bővelkedő régiója. Ez a vidék az ókorban Magna Graecia egyik legjelentősebb és legforgalmasabb része volt, köszönhetően a tengerparti kikötőknek. Jelentőségét a római uralom alatt is megtartotta, ennek bizonyítéka, hogy két fontos birodalmi út, a Via Appia és a Via Traiana is átszelte.

Puglia valójában nem szegény vidék, mindig is a jólétről volt híres azóta, hogy a föníciaiak és a görögök itt találták az őslakosságot, az oszkánokat és a messzapokat. Ezek a népek már akkor is kiváló földművelők voltak, ők laktak a trullókban, az érdekes, kúpos tetővel épített jellegzetes házakban..

Területének nagyságát tekintve (19.370 km) és a népesség száma alapján (4.091.259 fő) is Puglia, a régiók között a hetedig helyen áll. Az Appennini-félsziget délkeleti részét, az „olasz csizma sarkát” foglalja el. Északon Molise, keleten az Adriai-tenger, délen a Jón-tenger, nyugaton pedig Basilicata és Campania határolja. Hosszú, keskeny, közel 800 kilométer hosszúságú tengerpartja van. Észak-keleti részén található a Gargano-félsziget (az „olasz csizma sarkantyúja”), tőle délre a Manfredóniai-öböl.

A régió déli nyúlványa a Salentói-félsziget („az olasz csizma sarka”), amely elválasztja az Adriai-tengert a Tarantói-öböltől. Legdélebbi pontja a Santa Maria di Leuca-fok. Pugliához tartozik Olaszország legkeletibb pontja, az Otrantói-fok. Itt van egymáshoz a legközelebb az Appennini-félsziget és a Balkán-félsziget, mindössze 80 kilométer. Ez a vonal választja el az Adriai- és a Földközi-tengereket. A régióhoz tartozó szigetcsoportok a Tremiti-szigetek (a Garganótól északra) és a Cheradi-szigetek (a Tarantói-öbölben). Földrajzi és földtani szempontból a vidék része még, a Horvátországhoz tartozó Palagruža sziget is. Ezeken kívül több part menti szigete is van: Vieste kikötőjében a Sant’Eufemia-sziget; Brindisi kikötőjében a Pedagne-szigetek; Gallipoli kikötőjében a Campo-sziget valamint a Sant’Andrea-sziget; Porto Cesareo kikötőjében pedig a Malva-sziget.
Tartományi központok: Bari, Brindisi, Foggia, Lecce és Taranto

A régiónak tipikus mediterrán éghajlata van: enyhe telekkel és forró nyarakkal. A mediterrán klímához tartozó övezetben a hőmérséklet július-augusztus hónapban éri el a csúcsot. A 30 °C-nál melegebb napok száma Bariban és környékén harmincra, a Jón-tenger partján, tehát a délebbi részeken nyolcvanra tehető. A nyári hónapokban a Salento területén 40 °C-t is mérnek.
Az évi csapadék mennyisége eléri a 600 millimétert, a legcsapadékosabb zónákban, a Gargano vidékén az 1.100 millimétert. A legkevésbé csapadékos, száraz időszak áprilistól szeptemberig tart. Az esős napok száma kevés, átlagosan 60–80, és egyenetlenül oszlik. Emiatt a levegő páratartalma nem magas. A kevés csapadék miatt Pugliát általában a seticulosa, azaz szomjas jelzővel említik. A jellemző szélirány észak-déli. Dél felől érkezik a párás, meleg levegőt szállító sirokkó és a libeccio, ami általában a csapadék közeledtét is jelzi. Ezeket az áramlatokat észak felől, különösen a déli Appenninek irányából a hideg és száraz levegőt hozó misztrál követi, ami befolyással van a partoktól távolabb eső zónák klímájára, mivel meghosszabbítja a téli évszakot és késlelteti a tavaszi felmelegedést.

Gasztronómia:

Pugliában termelik az Európában fogyasztott bor egytizedét és a helyiek állítása szerint itt születik a legkiválóbb olívaolaj. A régióban évente 200 millió liter olaj készül, a teljes olasz termelésnek több mint a fele. Pugliában, Olaszország legkiterjedtebb szőlőtermelő vidékén mindig is jelentős mennyiségű vörösbort állítottak elő. Kiemelkedik a sok bor közül két fehér, a Locorotondo és a Martina Franca, Valamint Castel del Monte és a Salento-félsziget vörösborai, rozéi. Nemzetközi hírnévre tett szert a Primitivo di Manduria.

A pugliaiak szeretnek enni, Puglia az ínyencek mennyországa és tény, hogy az olasz étkezési hagyományok gyökerei nagy részben valahol itt keresendők. Ez a konyha a mai napig viseli a valamikori görög civilizáció jegyeit. A pugliai szakácsok azt állítják mai is, hogy az ő egykori kollégáik voltak az elsők, akik keleti fűszereket használtak. Puglia, a babok királynője (a lóbab), a fava hazájának számít. A pugliai paradicsom ízben és a fajták sokaságában szinte utolérhetetlen. A vidék igazi, jellegzetes tésztája az orecchiette (fülecskék). A Zsandárkalap (Cappello di gendarme), egy gazdag, falusias sós torta. Az altamurai kenyér (Pane di Altamura), magas kúpos alakú kenyér. Pugliai sajtféleségek: burrata, az illatos giuncata, canestrato, a valódi pulgiai juhsajt. Pugliában, Taranto a leghíresebb az osztrigájáról.

Néhány jellegzetes  helyi termék még:  pugliai birsalmasajt (Cotognata pugliese),  szélesmetélt (Lagane), gránátalma likőr (Liquore di melograno), Faeto-i nyers sonka (Prosciutto Faeto), Foggia-i juhsajt (Pecorino foggiano), ecetben marinált tengeri hal (Scapece), Taranto-i kagyló és osztriga (Ostriche e cozze di Taranto)
Tipikus pugliai édességek: fánk (zeppola), túró-cassata (túróparfé), fehér marcipán…

Látnivalók:


Foggia: luceri sváb kastély, az Anjou építészet egyik remekműve, itt van Itália egyik létező legrégebbi amfiteátruma, az I. évszázadból.
Gargano: Itália egyik legszebb, legérdekesebb természeti képződménye. Magas hegycsúcsok, dús erdők, gazdag vadállomány, különleges klíma, csodálatosan tiszta tengerpart, áttetsző tengervíz, aranyszínű homok. Gargano hegyvidékén talán a legszebb a kilátás a Monte Sant’Angelo-ról van.

San Giovanni Rotondo a kapucinus szerzetesek rendháza, melynek a barlangokból kialakított altemplomában vannak kiállítva Padre Pio földi maradványai, így mára igazi zarándokhellyé vált.

Peschici: fantasztikusak az egy kupacban tömörülő, fehérre meszelt házak, keskeny, macskaköves utcák.
Tremiti-szigetek: egykor börtönszigetként működött
Trani:  „Puglia gyöngyszeme” magával ragadó középkori negyedével, festői szépségű halászkikötőjével.
Castel del Monte: Puglia középkori építészetének talán legérdekesebb és mindenképpen leglátványosabb műve. A nyolcszögletű, hatalmas, világos kőépületet, minden szögletén egy-egy szintén nyolcszögletű bástya áll. Ez a bizarr formájú, nyolcszögletű épülettömb a Világörökség része.
Gravina: vízmosás, régészeti park, ahol Kr.e. 383-ban keletkezett kősírokat találunk.
Castello Grotte cseppkőbarlangjai, melyek Olaszország leghosszabb barlangrendszerét alkotják.
Locorotondo: koncentrikus körökből épült várossá.
Martina Franca: Bernini építette Hercegi Palota.
Ostuni: egy város Olaszország Puglia régiójában, Brindisi megyében.”La Citta Bianca” a fehér város, fehérre meszelt épületeivel tűnik ki.
Alberobello:

Alberobello város Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében található. A kisváros hírnevét a trullóinak köszönheti, amelyek hengeres vagy négyszögletes alaprajzú épületek, süveges tetővel. Kizárólag kőből építették, mindenféle kötőanyag és fa tartószerkezet nélkül. Kiépülésében II. Giangirolamo di Acquaviva conversanói grófnak volt nagy szerepe, aki segítséget nyújtott az itt letelepedő parasztoknak, illetve az ide érkező menekülteknek. Annak érdekében, hogy elkerülje a területén álló házak utáni adó megfizetését, megparancsolta alattvalóinak, hogy csakis olyan épületeket húzzanak fel, amelyeket az adószedők érkezésekor könnyen el lehet bontani, majd távozásuk után gyorsan visszaépíteni. A habarcs nélkül épült trullók tökéletesen megfeleltek elképzeléseinek. Végül azonban fény derült a turpisságra, és a nápolyi király börtönbe záratta a grófot adócsalás vádjával. A több ezer éves építkezési szokások maradványai, a méhkasra emlékeztető kőkunyhók csoportját mára éttermekké, boltokká, szálláshelyekké alakították. A több mint ezer trullo az Unesco Világörökség része.
Gallipoli: történelmi része egy parányi kis szigetecskén fekszik, melyet városfal vesz körül és híd köti össze az olasz csizmával igazi kis ékszerdoboz. Az óváros épületei a mai napig is megőrizték a 17. századi igazi mediterrán barokk stílust.
Santa Maria di Leuca: a csizma csücske, ”a hely ahol a föld véget ér”, a Jón és az Adriai tenger találkozása, az egyik világosabb, szinte türkizes, míg a másik sötétkék.
Bari: Puglia régió székhelye, Nápoly után Dél-Olaszország második legnagyobb városa.
Védőszentje Szent Miklós. A legenda szerint a Szent Miklós bazilikában őrzik a Szent Grált, azt a kelyhet, amelyből Jézus ivott az Utolsó Vacsorán az apostolokkal együtt.
Lecce: a csizmasarok, a Salento-i félszigenten fekszik és méltán nevezik déli Firenzének, hiszen számtalan páratlan műemlékére csodálkozhatunk rá. Legismertebb épülete a Santa Croce bazilika.

Banner kép

 

Banner kép

 

Banner kép
Facebook Skype