geoturizmuscentrum - körutazások, olaszországi szállások, prágai szállások

Lombardia

Területének nagyságát tekintve Szicília, Piemont, Szardínia után a 4. helyet foglalja el Itália régiói között. Lombardia, Olaszország népességszámban legnagyobb régiója, mely gazdaságilag  is a leginkább előretartónak számít. Az ország észak-nyugati részében helyezkedik el. Északon Svájccal határos, nyugaton Piemont, keleten Trentino–Alto Adige és Veneto, délen  pedig Emilia–Romagna-val határos. Közigazgatásilag kilenc megyére tagolódik, székhelye: Milánó.
Mind a régió, mind a népcsoport neve (lombardok) a longobárdoktól származik, hiszen ez a germán eredetű népcsoport még az 500-as években, 568 környékén megszállta a területet, és lényegében az itt élők tőlük származtatják magukat. Ennek megfelelően látható, hogy a régió területe igen régóta lakott, és történelme meglehetősen régre nyúlik vissza.

Történelem

Lombardia történelme igen változatos és viharos képet mutat, ez szintén egy olyan terület, mely hosszasabb fejtegetést igényel, röviden viszont annyit mondhatunk el róla, hogy már a neolitikumból és a bronzkorból származó leleteket is találtak területén, ezt követte egy etruszk, majd egy gót és egy római megszállás. A Nyugat-Római Birodalom utolsó századaiban Milano kiemelkedő politikai és vallási szerepet töltött be. A birodalom bukása után jöttek a barbárok, a bizánciak, a longobárdok. Később érkeztek a franciák, elhozva a feudalizmus korát, majd pestis is tizedelte, ahogy Európa nagy részét. Az 1700-as években a régió egy részét a milánói hercegek vezették, a keleti oldala pedig velencei kormányzóság alatt állt. A területet később az 1800-as évek küzdelmei és a két világháború is megtépázta. Az ez után következő gazdasági fellendülés viszont Lombardiának is kifejezetten jót tett, Észak-Olaszország gazdasági háromszögének egyik pillérévé vált, és a mai napig az ország legfejlettebb része.

A régió területén kb. egyenlő arányban található meg a hegyvidék és a síkságok, kb. 10-12%-ban pedig dombok uralják a felszínt. A három domborzati forma mellett negyedikként szóljunk a Pó-folyó vidékéről is. Lombardiában egyébként rendkívül sok folyó fut, és számos gyönyörű tavat is találhatunk itt, gondoljuk csak a Como-i tóra, a Garda-tóra és a Lago Maggiore-ra. Általában a régió határait a domborzat vagy vízrajz szerint jelölték ki.

Lombardia legfontosabb tavai:

•    A Garda-tó Olaszország legnagyobb tava, az utolsó jégkorszakban képződött. Köszönhetően elhelyezkedésének, a mediterrán flórának és a kellemes klímának, a Garda-tó az egyik legnépszerűbb úti cél Észak-Olaszországban.
Lombardia éghajlata alapvetően kontinentális, a nyarak melegek, bár a magas hőmérsékletet sokszor szakítja meg vihar vagy jégeső. A telek hűvösek és csapadékosak. A tavak környékén magasabb a páratartalom, így ott a klímát inkább kicsit mediterránnak érezhetjük, ez is a magyarázata, hogy olajbogyó- és citrusültetvényekre is rábukkanhatunk.

•   A Lago Maggiore amely az ország második legnagyobb tava. 80,1%-a Olaszországban, 19,9%-a Svájcban található. Az Alpok déli részétől egészen a Pó-síkság széléig terjed. Más felső-olaszországi tavakhoz hasonlóan a jégkorszaki gleccserek olvadása során alakult ki. Különösen az északi oldalról magas sziklafalak veszik körül.

•    A Comói-tó, Itália harmadik legnagyobb tava, több mint 400 méteres mélységével Európa egyik legmélyebb tava, a tófenék több mint 200 méterrel a tengerszint alatt található. Y alakú. Északi ága Colicónál kezdődik, míg délnyugati és délkeleti ágai Comónál végződnek.

Gazdaság

Gazdasága nagyban szól a mezőgazdaságról, mely komoly fejlődésen esett át a gépesítés és automatizálás után. Gabonanövényeket is termesztenek, de zöldség-gyümölcs tekintetében is jelentős a régió gazdasága. Állattenyésztése, és a hozzá kapcsolódó könnyűipari ágazatok is említésre méltóak. Ipara kapcsán mind a könnyű-, mind a nehézipar jelen van, és a kis családi gazdaságoktól a nagy, ipari vállalatokig a szegmens minden résztvevőjével találkozhatunk.
A szolgáltatóipar külön szót érdemel, Milánóban székel az olasz tőzsde, de nemcsak pénzügyi vonalon komoly az itt folyó munka, a bankszektoron és pénzügyi tanácsadó cégeken túl a kereskedelem, a vásárok, és nem utolsósorban az évről-évre szépen fejlődő turizmus is pezsgésben tartja a nagyobb városokat, ennek mentén pedig egész Lombardiát. Lombardia beletartozik az első 5 olasz régióba, amelyek a legtöbb turistát vonzzák az országba; mind természeti, mind kulturális szépségei sok látnivalót nyújtanak.
A régió szinte bármilyen módon rendkívül könnyen megközelíthető. Autópályán, autóutakon, melyek a vasútvonalakhoz hasonlóan kapillárisok módjára szelik át; repülőgépen, 4 különböző reptere fogadja az érkező gépeket illetve vasúton, amelynek segítségével nem csak sok olasz, hanem több európai nagyváros is egyszerűen elérhető.

Milánó

Milánó, Róma után, Olaszország 2. legnagyobb városa, ugyanakkor az ország legfontosabb, legjelentősebb városa. Olaszország "ipari fővárosának" tartják, a régió elképesztő ipari teljesítménye miatt. A legmodernebb város az országban: ha Róma a "régi", Milánó mindenképpen az "új". Kozmopolita, elegáns, nyüzsgő, magával ragadó város, forgataga, elegáns, fényes üzletei, divatházai elvarázsolók. Remekül keveredik itt a régi a modernnel, de néhány szempontból, turistaként nem olyan vonzó. Milánó néhány téren mintha nem is Olaszország része lenne, más az atmoszférája: nem színes, inkább szürke, nem ráérős, hanem sietős, elfoglalt, nem művészi, inkább egy üzletorientált metropolisz. De akinek van türelme és ideje felfedezni, az sok szépséget lelhet, találhat itt - Milánóban ezek nincsenek annyira szem előtt, mint több más európai nagyvárosban. Milánót nem tartják olyan szépnek, mint több más olasz várost, turistaként sokak szerint inkább a "milánói életstílust" lehet élvezni: az operát, a vásárolgatást, a focit, és az éjszakai életet. De számos világhírű nevezetesség is várja az ide utazókat, és itt található a világ leghíresebb festménye, Leonardo da Vinci utolsó vacsorája is.

Milánó néhány látnivalói:

Duomo / Dóm

A milánói dóm építése 1386-ban kezdődött meg, és közel 600 évig tartott: 1965-ben fejezték be. 157 m hosszú, 97 m széles, homlokzata 56 m magas, míg a kupolatoronyé 109 m: a világ 4. legnagyobb székesegyházának számít. A fehérmárványból készült épület gótikus, reneszánsz és neoklasszikus elemeket ötvöző homlokzata, annak számos szobrával, 135 tornyával, és vízköpőivel, lenyűgöző. Lehetőség van felmenni a dóm tetejére, ahonnan, a gótikus tornyok mellől, remek kilátás nyílik a városa, szép időben még az Alpokig is ellátni.

Galleria Vittorio Emanuele II

A Galleria Vittorio Emanuele II egy kereszt alaprajzú passzázs Milánóban. Összeköti a város főterét a Piazza del Duomót a Piazza della Scalával. Egy másik híres látványosság is található  a Teatro alla Scala, de a Galleria önmagában is csodálatos látnivalónak számít. Elegáns üzletek, mint a Gucci, a Louis Vuitton, a Massimo Dutti, vagy a Prada üzletei találhatók itt, valamint felsőkategóriás éttermek, remek bárok és kávéházak - de még McDonald's is. A pompás bevásárlóárkádot a milánóiak "Milánó szalonjának" (il Salotto di Milano) is hívják. Építését 1865-ben kezdték meg, és 1867-ben avatta fel a névadó II. Viktor Emánuel, az egyesített Olaszország első királya. Évről évre Milánó legelegánsabb üzletei és éttermei nyíltak itt meg. A passzázs maga is elegáns: üvegkupolája, üvegteteje, és mozaikpadlója csodálatos.

Milano la Scala

A világhírű operaház 1778-ban nyílt meg, sokáig itt volt Európa legnagyobb színpada. Építését Mária Terézia rendelte el, miután a korábbi színházépület, a Teatro Regio Ducale egy tűzvészben elpusztult. Még ma is a világ egyik vezető opera- és balettházának tartják. Olyan művészek léptek itt fel, mint Maria Callas vagy Pavarotti.

Santa Maria delle Grazie templom

A templom 1980 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Leonardo da Vinci lenyűgöző, monumentális remekműve, a 450x870 cm-es Utolsó Vacsora c. festmény miatt világhírű, azt ezt ábrázoló fal a bombatámadás alkalmával épen maradt. Ugyanakkor a freskó (nem igazi freskó, hiszen nem nedves, hanem száraz falra, temperával festette a mester) állapota az évszázadok alatt folyamatosan romlott, a legutolsó restaurációja 1978-1999 között történt. Érdekesség, hogy Leonardo nem fejezte be Jézus alakját, mivel méltatlannak érezte magát a feladathoz.

Banner kép

 

Banner kép

 

Banner kép
Facebook Skype